Harapós hétfő 7. Flan

A flan egy formából kiborított karamellaöntetes puding, amit otthon is elkészíthetünk mindenféle speciális eszköz nélkül. A fő hozzávaló a tojás, a tej és a cukor. Középkori desszert, egész Spanyolországban és Dél-Amerikában népszerű.
Boltokban úgy lehet kapni, mint nálunk a pudingokat, vagy joghurtokat, kis dobozban, mindenféle izesítésben, népszerű a tojásnélküli flan is, ami -ha engem kérdeztek- sima vaníliapuding.
A tálalása nagyon szép, ha étteremben eszed, nekem viszont a bolti-dobozos tojásos flan nem ízlett annyira (sem az engem meglátogatóknak), mivel nagyon erős karakteres nyers tojásízt érezni ki belőle.

Recept magyarul, angolul és spanyolul.

Karácsony

Ma egy megfelelően vicces bejegyzéssel készültem, nevezetesen, hogy most meg fogom mutatni Gijón városának karácsonyi díszeit. Igaz, már leszedték őket, de ma reggel festették a közlekedési táblákat, és erről jutott eszembe, hogy ez még egy fontos dolog lenne, amit érdemes közönség elé tárni.
Tehát gyönyörködjetek!

Forrás.

Harapós hétfő 6. Arroz con leche (azaz tejberizs)

A spanyolok - , legalábbis itt északon- imádják a tejberizst, és ha megkéred őket, hogy ajánljanak neked egy desszertet, ez benne lesz az első háromban, amiből kettőhöz hozzáteszik, hogy de azért a legjobb a tejberizs.
Meg vannak győződve róla, hogy ezt ők találták fel, és sejtelmesen súgva hozzáteszik, hogy szórd meg fahéjjal, úgy finomabb, Mintha senki más nem tudná rajtuk kívül. Az éttermekben a menü mellé gyakran ez jár, a boltokban pedig készen lehet kapni dobozban. Amúgy nem nagyon különbözik a miénktől, de ezt nehéz lenne így kimondani, mivel nálunk is ahány ház, annyiféleképpen készítik.
Nos itt általában kicsit dermedtebb, kevésbé folyósan szervírozzák. Asztúriában gyakran találunk rajta égetett, karamellizált cukrot is.

Recept angolul és spanyolul.

Most pedig....(dobpergés)

...bemutatom az irodát, ahol dolgozom.
Kezdjünk a képekkel!

Az iroda kívülről (na nem pont ilyen perspektívából, de hiába forgatom, így tölti fel)

Keresztek a kirakatban a bezárás ellen tüntetve

Hall

Plakátok a falon (konkrétan az enyém a zöld)

az iroda-rész

Az íróasztalom

Itt pedig már félig betegen pózolok

Harapós hétfő 5. Bollo preñao

Eheti ételünk olyannyira autentikusan asztúriai, mint maga a sidra, és egyben annak legjobb kísérője is. Saját neve is van itt: bollu preñáu. 
Szabadtéri fesztiválokon, ahogyan mi is tettük, gyakran osztogatják a sidra mellé (a nyári sidrafesztiválon bollo-t osztogattuk)
Valójában egy kis kenyérdarabka spanyol kolbásszal, azaz chorizo-val megtöltve. Lehetnek egészen aprók is (mint nálunk a fornetti), másik kedvelt formájuk ennél kicsit nagyobb, mondjuk akkora, mint nálunk egy lekvárosbukta. Kívülről egyébként nagyon is hasonló a porcukrot leszámítva. A tésztája sem kifejezetten kenyértészta, nekem sokkal kalácsosabb, lágyabb ízűnek tűnik.
Az íze erősen paprikás, ráadásul, mivel a chorizoval  a belsejében,együtt sütik a tésztát és a kolbászt, ezért a zsírja nagyon finoman belesül a tésztába.
A fesztiválokon kívül az összes panaderíában, pékségben könnyen hozzájuthatunk, viszont a szupermarketekben nem árulják.
Egy közeli kisvárosban Ávilesben, még fesztivált is rendeznek neki minden év húsvéthétfőjén.

Forrás.

Ez a videó szavak nélkül mutatja be, hogyan kell elkészíteni őket, ez pedig a recept spanyolul.

A Harapós Hétfő sorozat korábbi részei:

1. Sidra

2. Almatorta

3.Fabada asturiana

4. Empanada (frissítve, képpel)

Az időjárásról

Míg otthonról kapom a híreket, hogy micsoda sarkvidéki hideg foglalta el az országot, addig itt is lehűlt az időjárás. Az eddigi szokatlan 15-20 fok helyett már csak 5-10 fok van, amit a helyiek igen csak zokon vesznek. Az utcákon pl. ha kicsit fúj a szél, és 10 fok alá csökken a hőmérséklet, és esetleg sapkát kellene húzni, már alig van ember.
Egész januárban pulóveres bicikliző emberekkel, rövidnadrágos iskolásokkal volt tele a város, de ha valakin mégis volt kabát, akkor azt már nem lehetett begombolni.
Ma reggel 9-kor 12 fokot mutatott a hőmérő.

Harapós hétfő 4. Az empanada

Az empanada volt az első olyan dolog itt, amit félve kóstoltam meg, ám mégis nagyon ízlett. Az empanada ugyan jellemzőbb Galíciában, és Portugália egyes részein, mint itt, azért itt is elég népszerű (ahhoz eléggé, hogy megemlítsem itt is :) ). A pékségek kínálatában mindig találunk hatezerfélét, a boltokban is ott csücsül a polcokon, és mélyhűtve is lehet kapni.  Az empanada szerintem sokkal népszerűbb Dél-Amerikában, mint itt, valamint a dél-kelet ázsiaiak sem vetik meg, azért az Ibériai félszigetről származik, ahová a mórokkal került be. Aztán a spanyolok szépen elvitték magukkal az amerikaikhoz is, a portugálok pedig Indonézia felé.
Az empanada neve az empanar igéből származik, ami azt jelenti, hogy becsomagolni (kenyérbe). És hogy mit csomagolnak be? Hát az attól függ, hogy merre járunk. Ahol van tenger, ott értelemszerűen halat, ahol meg nincs, ott csirkét, zöldségeket, főleg krumplit. De én legutóbb áfonyásat és mandarinosat is ettem és hmmm...
Itt Asztúriában tonhalasat lehet kapni főként, de ezek is változnak a fűszerezésükben, illetve, hogy milyen zöldségek kerülnek mellé. Ezek főként fokhagyma, hagyma, paradicsompüré, paprika (az itteni), de a chorizós empanada sem olyan ritka.

Santanderről pár bekezdésben

Santander a szomszédos Kantábria fővárosa, balról Gijónnal (Asztúria fővárosa pedig nem is Gijón, hanem Oviedo), jobbról Bilbaoval a szomszédságában. Nagyjából 200 ezren lakják, ami azt jelenti, hogy egy jó százezressel kevesebben, mint Gijónt. 
Kikötőváros, öblei többnyire mesterségesen lettek kialakítva. Legendák szerint ez az a város, amit a rómaiak Portus Victoriae Iuliobrigensiumként emlegetnek, neve pedig nagyjából annyit tesz, hogy Szent András (Sant Ander).
Továbbra sem untatnék senkit nagyon részletes történelemmel, már csak azért sem, mert annyira pontos-részletes adatokat én sem tudok, de amit fontos tudni, hogy az 1900 éves elején 13. Alfonso király kedvenc nyári rezidenciája itt volt, ezért a város fellendítésére pénzt is áldozott. 
A Magdaléna palota egy Margit-sziget-szerű helyen fekszik (a sziget neve pedig Magdalena-félsziget). Körülötte miniállatkert, hajómúzeum, nagyon szuper óriási játszótér, és sok zöld terület van, a félszigeten körbe pedig minivasút jár.
Ma is nagyon kedvelt nyaralóhelye a gazdag délieknek, mivel nagyon szép strandjai vannak, és nyáron is elviselhető a hőmérséklet.
A másik fontos és sajnálatos adat, hogy 1941-ben a város hatalmas tűzvésznek esett áldozatul, ami az erős déli szélnek köszönhetően két napon keresztül szinte elpusztította a várost. Többezer család vesztette el házát, káosz lett úrrá, a katedrálison kívül a középkori városrészt is elvesztették.
Főbb látnivalók: a katedrális, a strandok, a városháza, van egy szép kis világítótorony a parton, a Magdaléna-félsziget és a rajta lévő palota.
Összességében nagyon hasonló Gijónhoz, a házak stílusa, színe, az utcák összképe, a part is, viszont Santanderben állandóan valami dombon mentünk felfelé, Gijón pedig teljesen sík területen fekszik. Valamint Santander tele van szobrokkal :)