Harapós hétfő 3. Fabada astruriana

A sidrán kívül ez a másik étel, ami annyira jellegzetesen asztúriai, hogy lépten-nyomon ebbe botlik az ember. A sidrához általában jól csúszik, vagy esetleg pont fordítva. 
A fabada egy babos főtt egytálétel, ami a nevét is a babról kapta: a fabes egy jó nagy fehérbab neve. A babon kívül van benne mindenféle disznóhús, elsősorban chorizo (a spanyol kolbász), és morcilla, ami pedig a mi véreshurkánkra hasonlít picit.
Nagyon-nagyon közkedvelt, a boltokban konzervekben is árulják, a zöldségesnél ott hivalkodik a faba, és a szuvenírboltokban vákumozott, előrecsomagolt alapanyagokat lehet vásárolni, amiket aztán forróvízbe pottyantva otthon is megkapjuk a mindennapi fabadánkat.
A szervírozás módja is jellegzetes, hacsak nem a menü részeként kérjük étteremben, mert akkor sajnos ki kell ábrándítanom mindenkit, egy teljesen átlagos fazekat kapunk merőkanállal az asztal közepére. 
Tehát, ha mondjuk egy sidreríában kérünk, akkor mindig roppanós kenyérrel és apró agyagedénnyel (cazuela) tálalják. 

Az első kép forrása itt. A másodikat én készítettem.

Kantábria- Santander

Orbayu

Emlékeztek arra a mondásra, hogy az eszkimóknak több, mint 80 szavuk van a hóra?
Asturia a costa verde-n van, ami annyit tesz, hogy zöld part...ebből mi következik? Naná, hogy a sok eső!
És hogy miért volt az eszkimós példa?
Mert az asztúriaiaknak is rengeteg szavuk van az esőre.
 Én szeretem az ilyesmi dolgokat, a nyelvpszichológiára emlékeztet, arra hogy a nyelven keresztül látjuk a világot, és a nyelv csak feldarabolja azt. Ha megtanulsz egy másik nyelvet, megtanulod annak segítségével látni a világot. Már én is megtanultam a benti embereket tájékoztatni egyetlen szóval, ami kifejezi az eső állagát, erősségét, a felhők állagát.
Tehát a címben szereplő furcsa szó a legendás finomszemcsés, poros eső neve. Alig veszed észre, hogy esik, olyan finom, apró. Nálunk talán azt mondanánk rá, hogy szemetel.
A felhők alacsonyan vannak és sötétek, az esőcseppek pedig olyanok, mintha köd lenne. Ennek ellenére viszont vigyázat, esernyőket fel, mert egyszer csak azt veszed észre, hogy eláztál.
Itt orbayunak hívják, de a kasztíliai spanyolban orvallo a hivatalos neve, ige is van belőle.
Természetesen legenda is van hozzá: ahová Asztúria hercegnője megy, odamegy az orbayu is, vagyis mindig elkíséri a hercegnőt az eső. Ez az újságcikk a legenda megcáfolásáról szól :)

amúgy nekem nem tűnt fel, hogy túl sokat esne...a téli Magyarországhoz képest nem esik itt sokat az eső. De a felhők tényleg mindig alacsonyan vannak, olyan, mintha össze akarnák nyomni a várost, bár gondolom ez a hegyek miatt van.

Harapós hétfő 2. Tarta de manzana/ Almatorta

Az almatorta errefelé nagyon népszerű, még az élelmiszerboltokban is lehet kilóra venni előrecsomagolt almatorácskákat, de a kis cukrászdák kirakatai is tele vannak velük.
A világon szerte sokféle almatorta létezik, de errefelé ezzel találkozunk lépten-nyomon. Az itteni olyasmi, mint az almáspite és rétes keveréke. Pasta de hojaldre-ből, azaz leveles tésztából készül (ez azért kicsit más, vastagabb, mint a mi rétestésztánk).
Úgy néz ki, hogy van a levelestészta, arra felkennek egy réteg vaníliapudingot (vagy valamit, ami annak látszik :) ), és a tetejére nagyon vékony almaszeleket helyeznek (amelyet karamellizálnak, néha főznek - bizony mint a kompótot- a tortára kerülésük előtt) .
Nagyon-nagyon finom!

A képek forrása és a recept spanyolul itt található.
Angolul a recept pedig itt.

Kávézós momentumok

Szeretem a spanyol kávézók paradox nyugalmát, mert ugyan mindenki ordít, és még 4-5 tévé is hangosan megy a falon (az emberek többsége ezeket próbálja túlordítani), és a pincérek is oda-odakiabálnak egymásnak, azért reggelizni nagyon urasan lehet itt.

Ki ismeri fel a churros-t és a tapas-t?

Mercado artesano/ Kézműves vásár

Gijónnak van egy ilyen szép hagyománya is, hogy minden hónap második hétvégéjén megrendezik a bio-öko-kézművesvásárukat, ami nyáron a skanzenban van (ami amúgy belépős, de ilyenkor ingyenes lesz), az év többi időszakában pedig a főtéren, a Plaza Mayoron tartják.

A vásár nem sokban különbözik a hasonló kategóriájú mieinktől, lehet kapni mindenféle finom sajtot, zöldséget, gyümölcslevet, lekvárt, saját készítésű ékszereket, táskákat, ruhákat, pékárukat...szóval minden van, és minden kicsiben, háziban, ökoban és kézzel készítettben.

A képek Gijón hivatalos Facebook oldaláról, a 2012 januári piacról származnak.

Harapós Hétfő 1. A sidra

Fogadalmomhoz híven igyekszem hetente egyszer-kétszer posztolni és végre nem csak képeket, bár a túl sok gépelést így is hanyagolni fogom (írok én elég ímélt, bejegyzést, üzenetet).
Ezennel elindítom a Harapós hétfőt, és minden hétfőn (ezt igyekszem is betartani) valami spanyol étellel, itallal szolgálok nektek.
Az első alanyunk mi más is lehetne, mint a Principado de Asturias legnépszerűbb itala:

a SIDRA

A sidra (angolul cider, magyarul talán almabor) almából készült szeszesital, a palackozása inkább a borhoz hasonlít, bár eltér attól, míg az alkoholszázaléka inkább a sörre hajaz. Persze nem kell mindenáron hasonlítgatnunk, a sidra az sidra.
 Természetesen a sidrának is vannak változatai, meg kell különböztetnünk a buborékos és a természetes változatát. Érdekes módon spanyolország északi részén csak természetes sidrát isznak (de buborékosat is előállítanak és terjesztenek a világ többi része számára), a világ egyéb tájain, a pezsgőhöz hasonlító buborékos fajtája sokkal inkább elterjedtebb.

A sidra volt az első dolog, ami felhívta a figyelmemet arra, hogy Spanyolországot mennyire csak sztereotípiák alapján ítéljük meg. A baj csak az, h a sztereotípiáink egytől egyig Andalúziára korlátozódnak, így aztán kb annyi közük van északhoz, mint mondjunk nekünk a szlovákokhoz. Az északiak a keltáktól és nem a mór-latin vértől származtatják magukat.

 Mindjárt itt van "nemzeti italként" emlegetett sangría, amit itt max. sidra-sangríaként ittam, nem vörösborba, hanem sidrába dobálnak gyümölcsöket és öntik fel narancslével. Vagy a gitár helyett gaita van, de ezekről majd később. Szóval Spanyolország hatalmas ahhoz, h csupán egy régió alapján ítéljük meg, és biztos vagyok benne, h ez nem csak Asztúriáról mondható el, ugyanígy a Galíciáról, Kantábriáról, Baszkföldről is (és még sorolhatnám).
Tehát a sidra alkoholtartalma 3 és 8% közötti, és az alma levéből készül. Ebből kitalálhatjátok, h itt rengeteg almaföld van elsősorban Villaviciosa környékén. Ezt az almafajtát kifejezetetten a sidra készítésére termesztik, a sima "asztali" almával nem keverik.
A wikipedia szerint már időszámításunk előtt is ismerték a sidrát, elsősorban a bizánciak és az egyiptomiak ihattak hasonló italt, és az atlanti-óceán partvidékén (német, francia, ír, angol, spanyol) lett népszerű.
A sidra készítésével most senkit nem untatnék, de legalább akkora hagyománya van, mint nálunk az otthoni pálinka kifőzésének, vagy a somló aljai borospincéknek. A legtöbb ősi asztúriai családnak még ma is ott van a háza pincéjében a többszáz palackozott házisidra, és a házuk mellett a kertben a sidraműhely, préselővel, óriáshordókkal, palackozókkal. Én ezt egy hegyiházikóban, illetve a gijóni skanzenben is láttam, és valahogy olyan monumentálisnak, óriásinak tűnt az egész.
A legérdekesebb persze az, ahogyan felszolgálják és isszák a sidrát. Magasról öntik, a billentett, tenyérben tartott pohárba, mégpedig azért, h megfelelő ideig érintkezzen az oxigénnel. További magyarázat helyett beszéljenek helyettem a képek. A hatalmas pohárba körülbelül csak 3-5 centi sidra kerül, ezt 'culín'-nak hívják és annak sem isszák meg a 100%-át. Mivel az egész társaság egyetlen pohárból iszik, ezért a pohár alján hagyott sidrával kiöblítik a poharat, majd a földre (igen, a bárokban is egy kis lefolyóba a pult alatt!) öntik a pohár azon részénél, ahol az ajkakkal érintkezett. Én a magam részéről kételkedem, hogy ilyen százalékú alkohol mennyire hatásos a bacik ellen, de ha engem kérdeztek, szerintem szép szokás és gesztus, h megosztjuk a poharat azokkal, akikkel együtt megyünk sidrázni. Végül a hecc kedvéért (na jó, nem, hanem azért az alja nem jó ízű) a palack aljában is hagynak egy kis sidrát. Tehát a palack kb. 30% a végén úgyis a földre kerül.
Képzelhetitek milyen szag szokott lenni a sidreríákban (azok a bárok, ahol sidrát lehet inni), nagyon erős és nagyon kocsmás.

A képeket én készítettem, kivéve azt a kettőt, amin én vagyok :)

Los reyes magos/ A három királyok ünnepe

A háromkirályok (Gáspár, Menyhért, Boldizsár spanyolul Gaspar, Melchor, Baltasar),  másnéven napkeleti bölcsek ünnepe Spanyolországban tisztes hagyománynak örvend. A mai spanyolokat megkérdezve, már nem nagyon tudnak dönteni, hogy a karácsony, vagy a háromkirályok nagyobb ünnep-e náluk, de abban mind egyetértenek, h jónéhány éve egyértelműen az utóbbi volt az. A karácsony jelentőségének növekedése ellenére karácsonykor nem szokás itt ajándékozni, ez a háromkirályok kiváltsága (sőt a mikulás sem jön el idáig).
Tehát a spanyol gyerekek és felnőttek is január 6-án kapnak ajándékot.Valahogy nekem mégis a mikulással és nem a karácsonnyal esne jól párhuzamba vonni ezt az ünnepet, hiszen a gyerekek levelet írnak a királyoknak, hogy mit szeretnének kapni, és királyok el is jönnek beöltözve aranyozott ruhában, koronával, hatalmas parádét húzva maguk után. Hogy lássátok a jelentőségét, Gijónba általában hajón érkeznek, több, mint két órán át menetelnek, édességet osztanak, végül a fő téren egy erkélyre kiállva üdvözlik a tömeget. A királyok ajándéka nem csupán édesség, nagyobb értékű ajándékokat is adnak egymásnak a barátok, családtagok.
Az ünnep eredetéről gondolom nem kell sokat mesélnem, hiszen a napkeletről jövő királyokat, akik az újszülött Jézusnak aranyat, tömjént és mirhát hoztak Magyarországon nagyon is ismerjük, nincsen betlehemi játék nélkülük. Ugyanakkor nálunk január 6-án nincs semmi különös, itt pedig pirosbetűs ünnep.
A háromkirályok napjának édessége egy koszorú, a Roscón de Reyes (a királyok koszorúja). Egy édes tésztájú süti, ami aszalt és kandírozott gyümölcsökkel van díszítve a külsején. A koszorú érdekességét azonban az adja, h a belsejében két meglepetés is megbúvik, az egyik egy bab, a másik egy figura. Aki megtalálja a babot, az lesz a király a családi ünnepségen, jobb helyeken még egy koronát is bekészítenek a szerephűség kedvéért. A figura megtalálójának pedig nemes egyszerűséggel ki kell fizetni a koszorú árát.

(A képek forrása Gijón hivatalos Facebook oldala.)