Hétvégére elkocsikáztunk a hegyekbe, hogy spanyol kajákat csináljunk, hamburgert grillezzünk, sidrát igyunk. A képek alul már ott készültek. Tulajdonképpen mindenki spanyol volt, kivéve A.-t meg engem, úgyhogy a társalgásban sokszor lemaradtunk :) A képek lent ott készültek.
Jól megfigyeltem, hogy csinálnak paellát, ami végülis finom, csak az a sok tengeri szörny nem kéne bele. Szerencsére mindenki elfogadta, hogy én kiválogatom azokat a micsodákat és szétosztom közöttük. Még így is maradt tintahal benne bőven...valamiért ők nem gondolják azt, hogy az tengeri szörnyeteg. Mindenesetre lila és vannak tapadókorongjai mind a 8 lábán, úgyhogy nekem az is annak számít. Azért megettem, nem volt rossz. De kagylót...nem köszönöm!
Asturiában nagyon menő az alma, úgyhogy desszertnek valamilyen almás-karamellás izé volt (mindennek elfelejtem a nevét), valamint akkora szeder termett a kertben, mint fél tenyerem, úgyhogy igazán boldog voltam.
Igyekeztem megtanulni sidrát önteni ( a képen egy próbálkozásom látható). A sidra is almából van, szerintem a rohadt alma leve, elsőre nem ízlett, most már egészen jónak találom. Hozzá lehet szokni. Egy csomó hagyomány kötődik hozzá, konkrét szabályokkal, hogyan kell inni, úgyhogy tényleg komolyan veszik.
Szombaton tehát egész nap sütögettünk, meg ittunk, a végén a házigazda komplett stand-up comedyt adott elő, lekapcsoltuk a villanyokat és volt reflektor, ő meg csak szavalt és viccelődött. Sajnos ebből is alig értettem valamit.
Vasárnap sétáltunk a hegyekben, jó hideg volt, és köd, tisztára mint ha az Alpokban lettem volna, voltak lovak, tehenek, meg birkák...Az utolsó képen a házikó szintén asturiai csoda (bár állítólag franciáknál is létezik valahol), piramisalakú lábakon és egy tányérszerű betonon áll, hogy az egerek ne tudjanak rá felmászni. A nevét szintén elfelejtettem. Bocsássatok meg nekem, naponta több száz új szót tanulok spontán...
Szóval nagyon érdekes volt minden,de a nyelvi nehézségek, a kevés alkoholbevitel és a szomorú hiányérzetem miatt nem tudtam olyan jól érezni magam, mint ahogy elvárható lett volna.
De hát lépésről lépésre... poco a poco.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése