Amúgy meg nem érzem olyan rosszul magamat, mint amilyennek ez tűnhet. Egyszerűen gyönyörű a város, az pedig, hogy az óceán szinte a küszöbömet mossa olyan nagy dolog, aminek szerintem még 50 évesen is örülni fogok. Az emberek jófejek, kedvesek, a gonosz majmon kívül csak nagyszerű embereket ismertem meg eddig. A nyelvet még mindig szeretem hallgatni, szinte folyik a szájukból, olyan mint egy patak.
Csak egyelőre még nagyobb a veszteség felett érzett fájdalmam, mint a nyereség feletti öröm. Ez az ugyebár, ami később érik majd be. Most egy nagy káosz itt minden, sok a probléma, a konfliktus, sokat kell tanulnom a nyelvről, az emberekről, önmagamról, de hát ezért vagyok itt. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz, én sem gondoltam semmi ilyesmit.
Szenvedni kell picit, aztán magasabb szinten megszületni.
Aztán ha ez már legalább elkezdődött, és nem csak a szenvedés megy, lesznek szép és jó dolgok is Spanyolországról. Talán már nemsokára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése