Nem, még mindig nem érzem feljogosítva magam arra, hogy írjak kerek egész mondatokat arról, hogy milyenek a spanyolok, milyen a város maga.
Noha már otthonosan mozgok az utcákon, nem lepődöm meg reggelente, amikor spanyolul kérem a kávémat, egy kicsit még mindig olyan, mintha nyaralnék.
Most, hogy letelt a második hónap is, érzem, mennyire kevés idő ez. Olyan soknak tűnik, olyan sok mindent történt velem, mégis azt mondom, kevés.
Tökéletesen elegendő ahhoz, hogy beleszagoljunk valamibe, ami ismeretlen, ahhoz, hogy a nyelvünk hegyére helyezzük az ízeket. (Amit egyébként egyes dolgokkal lehet, hogy szívesen megteszünk, de kevésbé szeretnénk megrágni és lenyelni.) Kevés idő viszont ahhoz, hogy bármi végérvényeset mondjunk, vagy eldöntsünk.
Szerintem nekem most jön majd a rágós (rázós hehe) időszak, de ki tudja, talán 9 hónapon keresztül végig az az érzésem lesz, hogy nyaralok.
Szóval a nyelvtanuláshoz bőven kevés a két hónap annak, aki alapszinten van (mint én). Vannak völgyek és emelkedők (azt hiszem én most egy völgy legmélyén tanyázom)...viszont elég ahhoz, hogy természetesen használjuk a nyelvet, amennyire csak lehet gyakoroljunk, de igenis le kell ülni és magolni a szavak többségét. Eddig én az utcáról, beszélgetésekből szedtem fel a tudásom, most nekiálltam egy spanyol novelláskötetnek, és az igeragozásnak. Hiszen lassan elmúlik a nyár,  a meleg nem, mert az itt sosevolt, de elmúlnak a mindennapos fiesták, a festiválok és jön az eső, meg a (remélhetőleg) csend.
Addigra összeszedem a gondolataimat, és megmondom, milyenek a spanyolok (nem).
Kellemes utolsó napokat a nyárból!

Vigyázat, sok-sok kép következik!

Mielőtt még gyorsan elmúlna az augusztus, publikussá teszek néhány képet az elmúlt 3 hétből.
Nem lazsáltunk, Ági jött meglátogatni, több, mint két hétig élvezhettem a társaságát, szuper volt.
Nagyjából 500 kép készült, íme egy kis válogatás belőlük.
Első rész.
Második rész.
Harmadik rész.

Ágik kalandjai III.

Ágik kalandjai II.

Ágik kalandjai I.

Family Tugedör